Hetedik fejezet
Már a lépcső tetejéről meglátom jóképű bátyámat. Elismerően nézek rá, mire Ő csak bólint.
- Ejha! Igazán jól festesz! – mondom kis tréfálkozással a hangomban.
- Köszönöm! – mondja, miközben felhúzza az orrát.
- Ugyan, te is tudod, hogy csak vicceltem! Nagyon jól nézel ki! – odalépek hozzá, és puszit nyomok arcára.
- Tudom! – mondja, és viszonozza a gesztust. – Te is nagyon szép vagy! A pasik le sem fogják venni rólad a szemüket!
Ezen csak mosolygok.
- Gyere, menjünk! – elkezdem kifelé húzni a házból. – Tudod már, hova megyünk?
- Igen!
- Ugye olyan helyre viszel, ahol lehet táncolni?
- Persze! Tudom, hogy mennyire szeretsz táncolni, Lana!
- Most megnyugodtam!
Mosolyogva vezet a garázs felé, ahol a fekete Mercedes vár ránk. Beszállunk a kocsiba, és már száguldunk is a szórakozóhely felé.
Út közben azon gondolkozom, milyen lesz az a hely. Bár, ha jobban belegondolok, csakis jó lehet. Dorian nem jár akármilyen helyekre… És szerencsémre még táncolni is szeret!
- Dorian, ugye táncolsz velem? – veszem elő a legmeggyőzőbb mosolyom.
- Nem tudok neked ellenállni, Lana! – válaszol tettetett szomorúsággal. – Egyébként is rám fér már egy kis tánc!
- Mellettem nem fogsz unatkozni!
- Meghiszem azt!
Néhány pillanap múlva befordulunk a szórakozóhely parkolójába. Dorian, úriemberhez híven, kinyitja nekem az ajtót, és kisegít a kocsiból. A bejárat felé közeledve elég sokan megnéznek minket.
- Ugye nem azt gondolják, hogy járunk? – kérdezem suttogva, mikor már a pénztárnál állunk.
- Nem tudom, de remélem, nem!
Kifizetjük a belépőket, és belépünk az ajtón.
A szokásos villogó fények, és fekete falak várnak, amit nem bánok. Viszont legnagyobb örömömre hatalmas a táncparkett.
Ahogy körülnézek, meglátok egy kisebb csoportot, ahol korombeli lányok és fiúk állnak. Elég megszeppentnek tűnnek. Biztosan most vannak ilyen helyen először. Igaz, hogy még csak 16 vagyok – már majdnem 17 -, de már jártam egy-két ehhez hasonló helyen…
A szőke hajú lány nagyon félénknek tűnik, látszik rajta, hogy fogalma sincs, mit kell csinálnia.
A mellette álló barna hajú lány kicsit bátrabbnak tűnik, de egy kicsit azért túlöltözött. Hatalmas karika-fülbevalója csillog a fényben.
A társaság fiú tagjai már bátrabbak. A hosszabb hajú pasi nagyon táncolna, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Legnagyobb meglepetésemre mellette felfedezem a Szőke herceget. Szőke haj, kék szemek…nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen találkozok egy ilyen pasival…
Néhány másodpercre ismét a mozis látomásomban vagyok, és felismerem a szórakozóhelyen látott csoportot. Tehát, Ők lesznek a barátaim.
Mikor visszatérek, ismét megnézem Őket. Valaki viszont hiányzik. Hol van a leendő pasim?
Hirtelen ötlettől vezérelve odahajolok Dorianhoz.
- Ha nem bánod, odamegyek ahhoz a társasághoz. Szeretném, ha jól éreznék magukat!
- Menj csak! Egy ideig elleszek egyedül is. – válaszol mosolyogva.
- Köszönöm! – elindulok a csoport fel azzal a szándékkal, hogy táncolok a hosszú hajú pasival. Mikor észreveszik, hogy feléjük tartok, meglepődött pillantást váltanak. Mosolyogva lépek oda hozzájuk.
- Sziasztok! Lana vagyok.
- Helló! – köszönnek kórusban. Mintha csak az általánosban lennék…
- Remélem, nem veszitek sértésnek azt, amit most kérdezni fogok! – a barna hajú lány érdeklődve néz rám. – Most vagytok itt először, igaz?
- Igaz. – hangzik a válasz a szőke hajú lánytól. – Ennyire látszik?
- Hát, ami azt illeti, igen. – kis habozás után kibököm, miért vagyok itt. – Tulajdonképpen azért jöttem ide, hogy felkérjelek táncolni. – fordulok a barna hajú pasi felé. – Látom, hogy szeretnél táncolni, és gondoltam, megkönnyítem a dolgod…
- Szívesen! – kinyújtja nekem a kezét, én pedig elfogadom azt. A tánctér közepére vezet, és szembefordulunk egymással.
- Tudod, hogy erre a számra hogyan kell táncolni? – kérdezem megszeppent arcát látva.
- Ami azt illeti, nem igazán…
- Ne félj, megtanítalak. Viszont szeretném tudni a neved…
- Oh, bocsánat! Christian vagyok.
- Akkor Christian. Mivel ez egy disco zene, úgy táncolsz rá, ahogy akarsz. Csak arra kell ügyelned, hogy szinkronban legyél velem.
- Azt hiszem, ez menni fog.
Megfogom a kezét, és belekezdünk a nagy szabad táncba.
Sok nevetés, és körülbelül másfél óra táncolás után megállítom. Elnézek Dorian asztala felé, de látom, nincs szüksége rám. Egy szőke lány társaságában boldogan mosolyog. Akkor én nem zavarok…
- Nem akarsz leülni egy kicsit? – kérdezem Christ.
- De igen. – Elkezd az asztaluk felé húzni. – Elképesztően jól táncolsz!
- Köszi! Már kicsi korom óta táncolok.
- Tehát a tánc az életed…
- Igen, ahogy mondod. – elgondolkozom, és rájövök, hogy csak a táncról nem meséltem neki az életemmel kapcsolatban. Már azt is tudja, hogy a bátyámnál fogok élni, és hogy itt fejezem be a gimit. Ekkor eszembe jut, hogy nem tudom, hol lehet itt hivatásosan táncolni. – Chris, meg tudnád nekem mondani, van-e itt hivatalos táncklub?
- Sajnálom, de nem. Viszont Lucas biztosan tudja. Ő benne van az ilyesmiben.
- Lucas a szőke hajú fiú?
- Lucas a barna.
Odakapom az asztal felé a tekintetem, és meglátom, hogy időközben megérkezett az, akire vártam. Csak az a baj, hogy nem egyedül. Egy barna hajú bombázó áll mellette, és kislányosan vihorászik.
- Srácok! Ez a csaj oltári! – mondja Christian, mikor odaérünk. Aztán felém fordul. – Lana, Ő Tiffani – mutat a szőke hajú lányra –, Ő Anna – a barna hajú, túlöltözött –, Ő Noel – a Szőke herceg -, Ők pedig Lucas és Kiara. Velük még nem találkoztál.
- Sziasztok! – köszönök illedelmesen. Észreveszem, hogy a Kiara nevezetű csajból csak úgy árad a fölényesség. Na, vele nem leszünk valami jó barátok, az biztos…
Mikor Lucasra nézek, meglepődök. Barna szemeit az én szemembe fúrja, és valamiféle vonzalmat kezdek érezni iránta. Kiara is észreveheti a levegő szikrázását, mert birtoklón Lucas derek köré fonja karjait.
- Lucas! – Chris hangja hoz vissza a földre. – Lana az előbb kérdezte, hogy van-e Forksban hivatalos táncklub…
- Éppenséggel van, és holnap lesz valamilyen válogatás. Azt hiszem, újakat akarnak bevenni a csapatba.
- És hova kell mennem, hogy megpróbáljak bekerülni?
- Csak nem jelentkezni akarsz? – kérdezi Kiara gúnyosan. – Te oda biztosan nem jutsz be! Forks tánccsapata háromszor egymás után nyert a Világbajnokságon!
- Hidd el, jól táncolok! – válaszolom nyugodtan.
- Hiszem, ha látom!
- Rendben, egy pillanat. – azzal sarkon fordulok. Még hallom, ahogy Lucas azt mondja:
- Kiara, teljesen elment az eszed? Milyen jogon bírálod? Hisz te nem is tudsz táncolni! – annál jobb! – gondolom magamban. Lehet, hogy látott már jó táncosokat, de most le fog esni az álla!
Odaszaladok Dorianhoz, és félbeszakítom újdonsült barátnőjét.
- Bocsánat! – kérek elnézést, hogy nehogy bunkónak higgyen. – Dorian, szükségem van rád!
- Mit tehetek érted?
- Az új barátaim közül nem hiszik el mindannyian, hogy be tudok kerülni a forksi tánccsapatba.
- Igaz, hogy nagyon erősek, de te nagyon jó vagy! Be fogsz kerülni!
- Remélem is! Viszont egyikük kért egy kis bemutatót…
- Azt akarod, hogy táncoljak veled?
- Igen!
- De mégis hogy? És mit?
- Tangót. Az kétszemélyes tánc, és te sem panaszkodhatsz tánctudás terén!
- Nem vagyok normális! – ráncolja a homlokát. Majd a barátnője felé fordul. – Ugye megbocsátasz?
- Persze, menj csak! Engem is kíváncsivá tettetek! – válaszolja mosolyogva.
- Akkor menjünk! – megfogja a kezem, és a DJ-pulthoz vezet. – Kérhetnék egy olyan számot, amire tangózni lehet?
- Ugyan minek? – kérdezi kissé gorombán a DJ.
- Lenne itt egy rögtönzött táncbemutató… - felelek Dorian helyett.
- Így már más. Persze, hogy kérhettek!
- Utána pedig valami hip-hopot. Az egyéni lesz.
- Rendben!
Odavezetem Doriant a kis társasághoz.
- Ő Dorian, a bátyám. Vele fogok táncolni!
Épp mikor Kiara mondani akar valamit, felcsendül a Bécsi keringő.
- Ez neki tangó? – kérdezem Doriant.
- Ezek szerint… Megyek, szólok neki.
- Mi az? Nem tudtok keringőzni? – Kiara fölényes hangját hallva, megállítom Doriant.
- Hagyd, jó lesz ez is! – Azzal a táncparkett közepére vezetem. – Ugye tudsz keringőzni? – kérdezem bizonytalanul.
- Persze, hogy tudok. Én tanítottalak meg az alapokra, édesem!
- Tényleg! Bocsi!
- Semmi gond. – azzal megfogja a derekam és a kezem, és elkezdődik a tánc.
Rádöbbenek, hogy nagyon régen táncoltam bátyámmal. Jobban táncol, mint sokan mások a New York-i csapatban. Ezt meg is említem neki.
- Már el is felejtettem, milyen jól táncolsz!
- Ezt soha nem bocsátom meg neked! – mosolya viszont csak tréfáról árulkodik.
Ezek után nem szólunk többet egymáshoz, én pedig annyira beleélem magam a táncba, hogy teljesen megfeledkezek a körülöttünk levő emberekről.
Ebből is látszik, hogy ha táncolok, akkor nem csinálok mást. A testemet és a lelkemet teljesen elárasztja a tánc öröme, és nem számít semmi. Bízom a partneremben és magamban, ezért nem szoktam hibázni. Viszont ha két-ballábas partnerrel áldanak meg, nem tudok beleadni apait-anyait a dologba. Amit tiszta szívemből sajnálok. De Doriantól jobb partnert keresve sem találnék!
Arra eszmélek, hogy bátyám megállít, és a szórakozóhelyen levő emberek tapsviharban törnek ki.
Könnybe lábad a szemem a boldogságtól, és teljesen elfelejtem, hogy mindez Kiara kedvéért van.
Dorian körbeforgat a táncparkett körül, én pedig minden oldalról meghajolok.
Aztán felcsendül egy hip-hop szám, amit még soha nem hallottam.
Hirtelen megint a valóságban vagyok, és gyors, önelégült pillantást vetek Kiara felé. De megakad a szemem Lucas elismerő pillantásán. Halványan rámosolygok, amit Kiara dühös arccal fogad.
Magamban mulatva kitisztítom az elmém, és elkezdek táncolni a zene ritmusára. Olyan koreográfiat adok elő, amit még soha nem táncoltam, de elhatározom magamban, hogy valamikor egy versenyen előadom majd.
Itt csak magamra vagyok utalva, amit imádok. Ha az egyéni számok jól sikerülnek, nem kell osztoznom a dicséretekben, viszont ha valamit elrontok, csak magamat hibáztathatom.
Pont azért szeretem a táncot, mert nem ismert kicsit jó, vagy közepesen jó fogalom. Itt csak rossz és kiváló létezik, semmi több. Itt csak dicséret, vagy hurrogás van. És a táncot vagy szeretni, vagy utálni lehet csak.
Gondolatban megdicsérem magam, amikor ismét a tapsviharra eszmélek.
Körbefordulok, és meghajolok minden irányba, majd odamegyek Dorianhoz.
- Köszönöm, hogy segítettél! – mondom, miközben megölelem.
- Nincs mit, kicsim! Örömmel tettem! – viszonozza az ölelésem, és puszit nyom a fejemre. – És most menj! Bizonyítottál, hidd el nekem! Tisztázd az újdonsült barátaiddal a dolgot!
- Igen, ezt teszem. – ezzel megfordulok, és elindulok a kis társaság felé. Mikor odaérek, Kiara felé fordulok. – Na, meggyőztelek? – kérdezem leplezetlen boldogsággal.
- Jól táncolsz, elismerem, de attól még nem foglak megszeretni! – veti oda nekem fölényes hangján.
- Én ezt nem is várom el! Elég, ha elismered a tánctudásom!
- Az már megtörtént… - kijelentése közben az orrát ráncolja.
Néhány másodpercig nézzük egymást, majd Lucas megszólal.
- Egy ilyen tehetséges lány hajlandó velem táncolni? – kérdezi, miközben kinyújtja a karját felém.
- Természetesen, de előbb innék valamit. – felelem, miközben belülről elönt a boldogság. Odafordulok a pulthoz, és rendelek egy vodkát. Mikor fizetni akarok, Lucas megállít. Előhúzza a pénztárcáját, és kifizeti helyettem az italt. Felé fordulok, és kérdőn nézek.
- Nem tudom mire vélni, de köszönöm! – látja, érzi a ki nem mondott kérdést, de válasz nélkül hagyja.
- Szívesen! – végigsimít az arcomon, mire megborzongok.
Ekkor megjeleni Lucas mögött Kiara, és egyetlen szó nélkül elráncigálja Lucast.
- Hé, hova viszed? Nem bánhatsz vele így! – szólok utána, mire megfordul. Szemei villámokat szónak, a keze pedig élesen csattan az arcomon.
Remélem, hogy tetszik!
Továbbra is komikért esedezem! :D
Puszi (L)
Nagyon jó rész volt :)
VálaszTörlésVárom ,hogy mi lesz a folytatás.. ;)
Kiara meg nem normális..:D
puszik