Fortuna - Tizenegyedik fejezet + alku

Sziasztok!
Meghoztam végre az új fejezetet. Tudom, hogy még az átlagosnál is rövidebb, de nem akartalak titeket tovább váratni! Remélem, örültök!
És mint a cím is mutatja, lenne számotokra egy ajánlatom.
Sokszor írtam már mind ide, mind Anee Találkozások c. blogjához (melynek én vagy jelenleg az egyik szerkesztője), hogy rengeteg tanulnivalóm van, mert készülök a felvételire. Ebből kifolyólag nincs túl sok időm írni sem, viszont megteszek minden tőlem telhetőt.
Nos, mivel a szavazás végeredménye szerint azt akarjátok, hogy folytassam az írást, folytatni is fogom. DE van egy feltételem! Szeretném, ha ehhez a fejezethez legalább öt kommentárt kapnék! Szerintem ez igazán nem nagy kérés amellett, hogy tíz rendszeres olvasóm van. Ha megkapom az öt kommentet biztosan lesz folytatás a közeljövőben (egészen pontosan még a hét folyamán), de ha nem, akkor határozatlan ideig felfüggesztem a blogot.
Talán mindezt fenyegetésnek tekintitek, de higgyétek el, nekem sokat számít a véleményetek, és nem látom értelmét az írásnak, ha nem kapok semmi nemű visszajelzést...
A világ az én szememmel nézve c. blog továbbra is működni fog, hisz oda a bennem tomboló érzéseket írom ki, amikor túlságosan maguk alá temetnek.
Köszönöm a megértéseteket, és remélem, teljesítitek a kérésem! :)
Na, és nem húzom tovább azt időd, jöjjön a fejezet! :)
Puszi!
Lina (L)

Tizenegyedik fejezet

Az utazás viszonylag kényelmesen telik, de nem tudom kiverni a fejemből Alan meggyötört tekintetét. Ha majd kettesben leszünk, mindenképp beszélnem kell majd vele…

Megérzem Lucas érintését a kezemen, és lenézve meglátom, ahogy összekulcsolja ujjainkat. Felnézek rá, és elmosolyodok, mire rám kacsint.

- Lucas… - kezdem, mert valami szöget üt a fejemben. – Csak szólóban kell majd táncolnom, vagy párosban is?

- Hát, amennyire tudom, párosban is bizonyítanod kell. Miért?

- Csak azért, mert nincs partnerem… - szalad ráncokba a homlokom.

- Itt vagyok én!

Meglepetten pislogok hátra, amint meghallom Alan hangját. Nem is gondoltam erre a lehetőségre…

- Megtennéd? – kérdezem bizonytalanul.

- Hát persze, Lana! Tudod, hogy érted bármit megtennék! – Ahogy ezt kimondja, hirtelen megrázkódok. A jövőben vagyok, és vígan táncolok egy tornateremben Alannel. A következő pillanatban már ismét a kocsiban vagyok, és fejfájás helyett most csak örömet érzek.

Melegen rámosolygok Alanre, és beleegyezően bólintok.

- Köszönöm!

- Ugyan, nincs mit!

Előre fordulok, de közben észreveszem Lucas furcsa pillantását. Tehát észrevette.

Megszorítom a kezét jelezve, hogy semmi bajom. Ő erre csak aprót bólint, de látom rajta, hogy nem nyugszik meg.

Néhány perc szótalanság után Lucas lefékez a forksi gimi parkolójában.

Érdeklődve szállok ki a kocsiból, és meglepve látom, hogy a parkoló tele van autókkal. Gyorsan megkerülöm a Porsche-t, és szorosan átölelem Lucas derekát. Amint viszonozza a gesztust, a fülébe suttogok:

- Mindenki be akar kerülni? – kérdezem némi rémülettel és kétségbeeséssel a hangomban.

- Igen – mondja nemes egyszerűséggel.

- És hányat vesznek be?

- Egyet.

- Hogy mi? Egyet? Akkor azt hiszem, mehetünk is haza!

- Ugyan miért? Láttam tegnap este, hogy táncolsz, és azt kell mondanom, soha senkit nem láttam még úgy táncolni, ahogy téged! Szíved-lelked benne van a táncban, és ritka tehetség! – Mélyen a szemembe néz, és kimondja azt, ami számomra mindennél többet jelent. – Szeretlek, és hiszem, hogy te vagy az az ember, akit keresnek!

- Oké, oké, hiszek neked. – Lebiggyesztett ajakkal nézek rá, mire elneveti magát.

- Ne nézz rám ilyen elgyötörten, mert mindjárt hazaviszlek! – Továbbra sem változtatok a tartásomon, Ő pedig hangosan sóhajtva Alan felé fordul. – Mindig ilyen? – kérdezi kedvesen.

- Igen, de lehet kezelni!

- Ó? És hogyan?

- Csókold meg! Attól elkábul egy kicsit, és mire magához tér, már minden félelme elszáll.

- Kösz a tanácsot! – Szerelmem ajka keményen és forrón csap le az enyémre, és alig tudom megtartani az egyensúlyom. Nem tart sokáig a csók, csak néhány másodpercig, de a lehető leghatásosabban hat rám.

Már csak azt érzem, hogy Lucas átöleli a derekam, és bevezet a tornaterembe, miközben eszmecserét folytat Alannel a szokásimról.

MI? AZ ÉN SZOKÁSAIMRÓL?- jut el hozzám a beszélgetés lényege. – Mégis hogy képzelik ezt? Azért annyira nem hihetnek kábának, hogy a saját jelenlétemben beszéljenek ki! Ez felháborító!!!

De mikor szólásra nyitnám a szám, az nem engedelmeskedik.

Próbaképp meg akarom mozdítani a kezemet, de ez sem működik.

Be kell hát ismernem, hogy tényleg teljesen lebénultam, csak az agyam pörög.

Így hát nem tehetek mást, mint hogy hallgatom a magam elemzését, és magamban mulatok, ha egyszer-egyszer Alan félreinformálja Lucast.

Nem sokkal később belépünk a tornaterembe, és leesik az állam.

Tömve van emberekkel: jelentkezőkkel, partnerekkel és nézőkkel.

A szívem a torkomban kezd dobogni.

Körülnézek, hátha le tudok vonni némi következtetést az esélyeimről, de megakad a szemem egy ismerős arcon.

Kiara Willams partnere nyakából gúnyos mosolyt villant felém, és elrugaszkodva szaltózik mielőtt földet érne.